meg még szeptember

volt ez a beiratkozósdi, aztán elindult az egyetem, és szerintem élvezi, és ezt én is élvezem. múlt pénteken visszament a középsulis sulinapra, éjjel 10 után rákérdeztem, mikor jön majd, erre kiderült, hogy a messze-messze kocsmában tolják tovább, majd jön, és tényleg, majd jött.

nehezen veszem fel a tempót amúgy főzésileg, mindig valami keresztbeszerveződik, vagy én vagyok beteg vagy valahol - ezen még javítanom kellhet. nálunk nemigen ambicionálja a főzést hét közben senki, g néha jelentkezik, de apróságokon túl még nem lépett...

a tabletromlás véglegesnek tekinthető, a játékomat nem tudom egyelőre (vagy örökre) visszahalászni - az egy kicsit zavar. cserébe, amikor éppen nem fáj semmim, olvasok. ez azért jó, mert a könyvheti szerzeményeimet elővettem, nem aszalom őket random, akár évekig, mint szoktam.

vasárnap eldobtuk a gyereket valahová, és közben jött a gondolat, menjünk el valahová ebédelni - a közeli kisváros hegyi vendéglője dugig volt, így a másik közeli kisváros dugig levő éttermébe ültünk be, és milyen jól tettük! (mondjuk előfordulhat, hogy innen indult a mostani gyulladásom, de erre nincs igazi bizonyítékom.) elképesztő finomakat ettünk. aztán beugrottunk anyukámhoz, aki onnan 2 utcára lakik, csak úgy, üldögélni.

és még az is van, hogy megbontottam a könyvespolcaim glédáját - elkezdtem szelektálni a nem kellő könyveket - egy méter huszat lepakoltam. ennek a neheze csak az, hogy hová, de hová tegyem - találjam ki! 

gyógyszeptemberem

szeptember elején még megnyugtató távolban volt a december eleji műtét - gondoltam, beszervezek pár tornát a megfelelő kondíció elérésére - kettő után kipurcantam (az egyiken az online kislány hangja kergetett őrületbe, a másikon egyszerűen csak a betanulandó mennyiségre nincs annyira agyam, hogy ledobtam a láncot...)

volt ez az aug. végi gyulladásom - good ol'-nak neveztem - egyezett a januárival. koplaltam, teáztam, antibiotikumokat zabáltam, csak a sebészet rementem, hogy felírják a "cuccot" (meg esetleg egy UH-ot, de annyira nem volt kegyes a doktorúrbácsi. (amúgy pénteken késő délelőtt jártam nála, és aranyosan túlgondoskodva kitalálta, hogy akkor ő most aznap beutal/küld a kórház sürgősségire. ama sbo-ra, melynek a gugliértékelése 1,2 körül van... nem, nem, nem - mondtam neki - és így is lett. (a frász igaziból ezeknél a mondatoknál jött rám, éreztem, hogy nem tesz jót, ahogy túllihegi, majd zsarolni kezd a "saját felelősségre, ezt ő odaírja!"-val. hát írja. cserébe nem írt fel elég amtibigyót - nemtúlokos a doktorúrbácsi). egy hét alatt szépen elmúlt, minden ment tovább.

aztán van most _megint_ egy gyulladásom, tegnap reggel állt be. nehezen fogalmazom meg, mondjuk úgy, vártam. intuitíve. ez most nem a div., ez olyan, mint a június végi. olyan érzés, mintha egy gyulladásroham futna végig a gyomortól a vastagbélig, bevonva kissé a kismedencei szervekkel. c.i.t.o.k.i.n.v.i.h.a.r - gondolom róla. a ciklussal is összefüggésben van, ezt is gondolom, ezért is fogalmazom úgy, "vártam". inkább csak olyan kíváncsi voltam, mi lesz.

ebben a pár hónapban egyre többet olvasok és hallgatok az endóval, miómával, egyebekkel és persze a menopauzával, hormonpótlással kapcsolatosan is infókat - egyik-másik egészen aláhúzza, hogy ennek a hormonális szarnak, amit az én személyes képletem indikál, vannak összefüggései. egyelőre ott vagyok tanácstalan, hogy mit milyen sorrendben kell megoldanom - meg hogy mit old meg a műtét, és mi az, amire még nincs emberem/infóm. most jönne jól egy jólértesült háziorvos...

vackor az első... khm...

ma 9-kor végképp megkezdődött az egyetemi lét - itthon szanatórium gyanánt megcsináltam minden házimunkát reggel, amit a hétvégén semmisnek tekintettem. 

a drágám vasárnap estére hazajött "olaszból", élmény volt sok. g kétszer is kiment a helyi fesztiválra, együtt lógott volt osztálytársakkal. jómagam is kimentem, b-val, mint mostanában gyakran - dumáltunk 5 órát, majd gyalog jöttem haza is - 5 km - utána egész hétfőn mint egy hikomatos pingvin sántikáltam a lakásban, aztán mára ez is elmúlt (valahogy nem tudom elhinni magamról, hogy csak kezdenem kell mozogni, és a többi majd megy magától).

jaj, nagyon kíváncsi vagyok, milyen a benyomás, a suli, a tömeg, a tanulnivaló! 

pszichologózis

klassz, hogy a nyüzsi, túlgondoskodó énem nem alhat.

az egyetemi tárgyfelvétel ment g-nek. ahol kellett, átbeszéltük, de ment minden, és egy szép 3,5 napos órarendje lett. aztán észlelte, miről beszélnek csoporttársai, hogy jött egy levél még aug. 6-án, hogy majd _ők_adnak órarendet. erre várt, várt, én egyre feszültebben kérdezgettem, ő egyre feszültebben válaszolgatott, majd tegnapelőtt este (!) 8-kor (!) megérkezett a levél, hogy akkor nesze, itt egy kétnapos, félórarendnyi cucc, majd ezt vedd föl. mi van a többivel? (31 helyett 18 kredit) azt nem tudja, nem írták. 

mivel nem ért hozzá, rávettem, tájékozódjon. összeírta magának a kérdéseket. majd felhívattam vele a to-t, ne hívja őket, írjon valakinek emailt. megírta, átnéztem, elküldte. 16:49-kor jött meg a válasz, mely végre adott infót: NINCS ELÉG HELY a 2 kurzusra, ezért majd 2. félévben (?) vegye fel a maradék kettő, amúgy legnehezebb tárgyakat. most vegyen fel szabadon választottat.

a rendszer 17 órakor záródott. ma reggel versennyel nyit a szabadon maradt férőhelyekre. a kurzuslista 153000 (!) soros. nem túlzok, ha azt mondom, 4 órát töltöttem vele végül ÉN, hogy próbáljam azt a pár véletlen üres helyet megtalálni belőle, ami beleférhetne az előképzés igénye nélküliségbe, az érdeklődésébe, a meglevő órarendjébe, az elsőévesként teljesíthetőségi limitekbe (féléves bevezető tárgy szigorlatminőségű számonkéréssel - találtam ilyet is...). a ma reggeli verseny 8-kor kezdődik (gondolom), várható a szervertúlterheltség. de azért felébresztem, és a talált 2-3 kurzust felvesszük.

felvetődik a kérdés: hol korrekt ez a rendszer. mondjuk legalább találtunk pár további érdekes kurzust - ha most nem, majd későbbre. 

további kérdés: én miért kellek megint az ügyintézésbe. egyáltalán nem volt szándékom bármit beleavatkozni, de miért nem adják a szájukba az infót így elsőre jobban. rigid, inkorrekt rendszer, inkompetenssé teszi a kompetenciára vágyó fiatal felnőttet.

az a sok

szóval volt ez a nyár a sok-sok pihenéssel, lekapcsoltam minden nemszükséges dolgozást, nem hívtam fel munkaügyben senkit, és összesen 3 (amúgy rendkívül idegesítő) zoomon ültem csak. és ez így jó volt.

és akkor a múlt hétre ráragasztottam a "visszatérős hét" címkét, és akkor ez a hét megbosszulta magát. mostanában így járok, a mindenség azt sugallja tán, nem kell dolgozni. ami azért vicc, mert kell, és mert kell.

szóval a stressz és a hullafáradtság esténként megmagyarázta magát: csütörtök estére megint kijött az én személyes gyulladásom. ez azért klassz, mert legalább volt alkalmam jobban felmérni az anatómiáját ennek, hogyan, mikor, mitől. valószínűleg már hetek óta nem jól eszek valamit, erre kell majd jobban odafigyelnem. meg volt az e csendes kis hang is (hívjuk intuíciónak), ami már hetek óta sugallta, hogy mozogj, böjtölj. (jó, ennél részletesebben mondta, csak éppen nem tudtam megadni magam neki -  ezt még akkor most megtanulom, hogy muszáj, és talán jobb is lesz úgy.) tavaly ősz óta kereken 10 kiló ment le rólam a betegségeknek köszönhetően, ez igazából kilónként öröm, de valójában nem, mert szerintem többsége izom és víz (a víz nem akkora baj). 

a legviccesebb, amivel most meg kell birkóznom, hogy ülni nem megy. egy ülőfoglalkozásnál ez amúgy eléggé kínos.

hogy jó is legyen a dologban, egy kicsit ez segít itthon gyakorolni a decemberi állapotra, amikor a műtét után itthon lábadozok majd, cuki kis családtagjaim nagyon ügyesek és még milyen ügyesek lesznek!

írtam volna még, csak aztán eléheztem, mert ez a diéta nem vicc, aztán közben tönkrement a tabletem, ami kifejezetten komoly veszteség, igen, nincs lementve semmi róla, és igen, a jelszavak sem, és van, ami csak ott van megnyitva, és máshol lehet, hogy nem enged be, és igen, hülye vagyok, ezt egy ideje fontolgatom amúgy. 

újabb időpont

tegnap egy szépen induló kicsitizgulós napból lett a totállefárasztó, stresszhegy, amit tegnap pozitívra értékeltem belőle, azt ma újra kell definiálnom, mert elbénáztam.

van ez a teljes negálás a lelkemben? agyamban? akaraterőmben?, hogy már többször felkészültem ugyanerre a tegnapi vizsgálatra (ez volt a negyedik hasonló). már mindent tudunk (érzi ez az idegen bennem), nem lehetne, hogy ettől csak szépen megoldódjon minden? hogy egy helyen, futószalag és vágóhídélmény nélkül egy órát rám szánjanak, mindent végignézzünk, megállapítsuk, mit kell még megnézni, és én azokat szépen, szívósan elintézem adott időpontig?

tegnap az (újabb) főorvosi bemutatás során elfeledtem két fontos momentumot, ami ma reggel jutott eszembe - kénytelen leszek nyakukra mászni újra, és rákérdezni, ezzel ki és mikor fog tudni akarni foglalkozni... időpontot ezúttal dec. elejére kaptam, oda fértem be, és most sem értem, ha nincs időpont novemberben, miért kérdezte meg az időpontosztó nő, mikor szeretném a műtétet...

az orvos normális volt, tájékoztatott egyről-másról, de nem született normális, az UH-ot leíró vizsgálati leírás. lazák vagyunk, lelötyögtem én is, cserébe kiment a fejemből, hogy nekem kell MINDENT megkérdezni. (ezzel megint úgy vagyok, hogy honnan a p-ból tudjam, mit kell MINDENT megkérdeznem. most azért így retrospektíve dühös vagyok. nem véletlenül nem járok orvosokhoz.)
tegnap szerencsére annyira lefáradtam (közben g iratkozott be az egyetemre, az sem volt akadálymentes), hogy konkrétan délután 4-től csak aludni meg bambulni bírtam estig, majd hülyéket álmodni, ezt nem elemeztem, inkább csak elégedett voltam, hogy be mertem vállalni, hogy máshová menjek a műtétre, ne az eredeti terv szerinti, traumahalmozott kórházba. 

mavana

ma van a napja, hogy

• nem mentem be a műtétemre (lemondtam ezt is, miután végre felhívtak a centrumból)
• egy napja volt a házassági évfordulónk (23)
• dolgozom újra, némi lelkesedéssel - mégiscsak megvolt ez a 2 hét szabi, ha nehezen is
• nem főzök SEMMIT (mert a hétvégét viszont végig)
• újra itt a meleg (szaván fogom a meteorológusokat, CSAK 2 NAP!)
• óránként emlékeztetem magam a 10 perces felállásra (nem ülhetek, mert belehalok, és ez most nem dráma, csak a valóság)
• a tegnapra emlékszem, amikor újra belelendültünk a családi lakásnyalogatásba (értsd: egy újabb ablak kapott végre megint rendes szúnyoghálót - helyre kis (nagy) munka volt
• eszembe jutott, vajon idén megyek-e valaha nyaralni (mindeddig és még mindig nem tudok rendesen tervezni - ez a műtétes-egészségügyes történet tervezhetetlenné teszi az életem)

ilyen nap ez a mai/idei.

bőr és utazás

vicces, pár napja vettem észre (asszem, újra), hogy a bal kezem hüvelyujján (pont a felém eső oldalon) van egy 6-8 centis vitiligo. azért vicces, mert szerintem minden nyáron (most már jó pár éve) újra felfedezem attól, hogy lebarnulok, csak ott nem. fogalmam sincs, mióta, sosem volt régen sehol ilyenem, erre itt meg van.

voltunk a héten háromszor Balcsin. ez mindig ilyen, ilyen szedett-vedett, szervezetlen, hacsak én nem állok a sarkamra (nem, idén nem álltam, aminek oka talán ez az orvosi képlet, melyben eddig 2 elhalasztgatott műtéti időpont is volt). I-ék 2 nappal azelőtt szóltak, hogy 4 nap múlva hazaindulnak Amerikába. mivel 6-7 éve nem láttuk személyesen egymást, és meglehetősen kedveljük a családjainkat, hát nem tehettünk mást, mint Szombathely-Budapest vonalon kitaláltunk egy mindenkinek kellően messzi köztes pontot (Keszthely), és odacsalinkáztunk. a találkozó kitűnő volt (bár a szabadstrandon mi nem vizeztünk, majd utánunk este be is zárták baktérium miatt...), de csak ücsörögtünk, és beszélgettünk, és jó volt.

hazafelé sokkal később indultunk, mint gondolva volt, így Aligán kevesebb idő alatt csináltunk többet: én fűtéscsövet mázoltam, ők szétverték, majd összerakták a korlátokat. este valahogy nem maradtunk ott. (aztán 2 nap múlva p+g lementek újra, és befejezték). aztán csütörtök este g kitalálta, hogy akkor ő szombat hajnalban lesasszézik újra Aligára, és majd ő mindent befest (mert arra már nem volt előzőleg idő) - na persze, 38 fokban - gondoltam. így hát lementünk mi is. klassz meleg volt, főleg olyan 14 óra körül. a ház déli oldalán sajnos pontosan 0 darab fa van, így a klassz 38 fok telibe találja, ami szerencsésen megnyomott mindhármunkat, éhen is voltunk, és persze a Balcsit is kihagytuk - ez a része igazi lúzerség volt. viszont cserébe egy korlát teljesen kész, a másik már gyerekjáték lesz, valamint a kisszoba is kifestve (itt a tapéta tartja konkrétan a vakolatot, szóval volt a festésben kockázat...). a 45 fok a kocsi kijelzőjén amúgy nem volt vicces.

ezt amúgy g makacs ragaszkodása nélkül amúgy nem csináltuk volna meg idén sem (csak úgy röpülnek az évek), és talán nem is baj, hogy erre herdáltuk életünk egy napját.

legközelebb amúgy valami pancsolást is be kell iktassunk - idén még nem fürödtem a Balatonban. (mondjuk a rekordmennyiségű árvaszúnyog és -lárva múltkor nem segített bemenni a szét kis Magyar Pocsolyába, de ami késik, nem múlik, gondoltuk.)

érik 5

fölvették. 

egyik, másik

az egyik percben úgy érzem, jó lenne, ha hívnának, a másikban még ettől is pánikolok. ha hívnak, és adnak időpontot, le kell mondjam a másik helyet, szóval már nem tudok tovább várni szerdánál... ebben a betegségben amúgy az a legviccesebb, hogy minden grammnyi stressz rögtön átadódik a testemnek, közvetlenül, azaz kerülendő. tanulságos.

mért nincs olyan ma az egészségügyben, hogy rendben, gond van, odamegyek, átbeszélem, javasolnak, döntünk, lépések világosak, megcsináljuk. banális azt mondanom, de ennek egyik része sem teljesül. esetleg a magánban. de ott is csak, ha én menedzselem. ott legalább nem kell erőszakolni és megalázódni annyit és annyira. 

úgy zajlanak

megpróbáltam aktivizálni magam, talán egy kicsit túl jól is sikerül ez a projekt. még nem a testedzés-aktivizálás, de az a lelki bepunnyadás, tervetlenül, azt átváltottam apránként tervezőbe.

szépen tárgyanként elkezdtem a lakásunk kiklatterolását (ez biztosan menne szebb, magyar szavakkal is, de állandóan ez jut eszembe, most marad). szatyronként hordom ide-oda, amik már nem kellenek. a diklatternek azért van egy olyan vetülete is, hogy ami meg kell, és meg is lett a helye, azt állandóan oda kell visszaterelgetni. ezzel megjött a terelgetőjuhász életérzés is, most az a fázis van, amikor ide megyek, vagy oda, akkor vigyem magammal ide vagy oda, ami oda, vagy majdnem oda való. teszegetek nonstop...

pánikjaim is vannak, naponta kifejlesztek egyet, ez az új tulajdonságom. ez nagyjából azóta él, mióta elkezdtem ezeket az orvosos köröket januárban. valószínűleg pszichés és mentális szinten is változom, sérülékenyebb vagyok, egyúttal jobban oda is figyelek, mi van bent, mit szeretnék és mit nem. ezt gyakran ki is mondom, de legalábbis meg is lépem. különösen a munkahelyemen kezdtem el építeni a védőfalakat - magyarázom is, hogy értsenek, eddig megy.

a pánikjaim amúgy olyan sima hétköznapi stresszek, hálás vagyok, hogy kezelhető méretűek, és nem is valódi pánikrohamok. vasárnap pl. gyermekem jelentette be a csütörtöki gereblyével felsértett lábát. megnyugtattam, majd szépen a háttérben leidegesedtem ezen. hétfőn elmentünk sebészetre, ott megnyugtatták. vagy kedden fogtuk, javaslatomra, de az ő döntésével kiszedtük a jól megalapozott egyetemi jelentkezési sorból a költségtérítéses másodikat. ettől (miután elmentettem, és _utána_ elolvastam, hogy nem visszacsinálható) mindketten bepánikoltunk, egymástól teljesen függetlenül. bennem az fordult meg, hogy mi lesz ha nem lesz elég mégsem a pontja, s ha mondjuk pár pont híján marad le (az amúgy első helyen szereplő ugyanaz) álomhelyről? hogy az egész életét, a jövendőbeli társaságát, a "szerencséjét" változtattuk meg ezzel a hülye mozdulattal... másnap persze racionalizáltam az ügyet (itt konkrétan 11 ponttal többje van, mint a tavalyi valaha-volt legtöbb pontos határ, kábé ugyanannyian jelentkeztek, és a biosz emelten kívül (ami ugye idén extra nehéz volt, de lehúzza 3-5 ponttal a kb. maximumot) egyszerűen nem csinálhatott volna jobban/jobbra semmit! ezt meg is mondtam neki, érti, persze.

a következő -permanens- pánikom a mai egészségügy állapota és persze az én helyzetem benne. a kerületi gyógyásztól az ambulancia, majd az ambulancia-kórház működési útvesztői, a mindent magamnak kell kitalálni és lemenedzselni fáradalmai, a sorstárscsoportok a neten, a kétségek, amitől most a második műtéti időpontomat is halogatnám... tegnap végül sikerült elérnem egy nőt, akit úgy adtak meg, hogy majd ad időpontot, de ő most nem ad, csak az M, aki majd visszahív 2 hét múlva... ha így lenne, lemondhatnám a nem túl specialista kórházban a műtéti időpontom, de addig? az, ami jó összesen, hogy nincsenek jelentős fájdalmaim vagy elviselhetetlen kellemetlenségeim. az, ami rossz, hogy tervezhetetlen az életem, lassabban működöm, teljes munkamotiválatlanságban. az meg jó, hogy -ha lúd, legyen kövér-, legalább lassan lepörgettem idén az idénre muszáj fogorvosi köröket. tegnapelőtt visszaépítették gyökérkezelés nélkül a törött fogam is, még 20-án megyek, és talán az is lesz egy darabig az utolsó. 

20 éve

20 éve szerettem meg ezt a videót - jó-jó, reklám, de hol is van már az a monitor. cserébe van a zene, meg a képek. és még mindig szeretem, mert felemel.

 

elemel például a tegnaptól, ami után a fél éjszaka azon szomorkodtam, hogy ezek tényleg nem szeretnek. tűrnek, mert egy ilyen helyen tűrni kell a másikat, főleg ilyen esetekben és hosszú idő után, s mert nincs más helyettünk. de ezt megfogalmaztam legalább, hogy ilyen "játékokban" nem fogok többet részt venni, passzolom, mint ahogy azt a második körnél meg is tettem, mert észbe kaptam időben.

a ló miért

miért akar minden nap éjfél és egy óra között egy (vagy több) lódarázs mindenáron bejönni a szúnyoghálón? (nem mellesleg hol van a fészkük vajon?)

fokok és következményeik

az ágyunk környéke 33 fokos reggel. az asztalom az ablak előtt 32, és mozog a levegő (még).

óriási a mérlegelési kényszer, mikor nyissak-csukjak (még nem).

cserében minden mozgatható nehéztextíliát mosok - eddig a pokrócokat vicceltem meg, ma a szőnyegeket fogom kivégezni.

hiányzik a Balaton (nem a 29 fokos). 

büfé

vicces, hogy már rég megköszönték 8 évnyi fáradozásom a gyerek osztályszülői, és még mindig fáradozom ezekkel... most még a büfé van hátra szerda-csütörtökre. elvileg mindent átgondolva táblázatosítottam, megosztottam, megírtam hetekkel ezelőtt. én magam nem leszek ott a hézagokat kitölteni, nagyon bízom abban, hogy majd ők, az anyák ezt megteszik.

fura lesz, na, hogy nem lesz semmi dolgom ősztől (kicsi kis hang mondja, khm khm, persze, találok majd, nyugi). 

fogy

úgy tűnik, ezen a nyáron a tervezett egyre intenzívebb mozgásprogram helyett (egyelőre mellett, de ez nem rózsás) inkább darabonként veszítek testtömegemből. ma mondjuk egy fognyit tervezek (tervezek? kell, muszáj, javasolták, beadtam a derekam, vagyis inkább a fogam a közösbe) "leadni". nem várom, egyúttal mindenféle gyulladásokat, átlyukadásokat, fájdalmat vizionálok. öregkoromra megtanultam pánikolni. másodszor olvastam / hallgattam végig pl. mit szabad/nem szabad enni utána (úgy tűnik, hozzám és pánikomhoz is az egyik út az ételmegvonáson át vezet), és miután szöges ellentétben van némely tiltás/engedés egymással, nem bírom megjegyezni. a pánik mellett növekvő inkompetenciaérzésem is van.

érik 4

ez a 2 hónapra elhúzott érettségi-időszak eléggé hülyén van kitalálva. mostanra teljesen elvesztette minden lelkesedését a tanulás iránt, persze csinálja, csakhogy pont az maradt hátra (töri, magyar), melyekből egyébként is kínlódva tanul magától, nem érdekli (persze érdekelhetné, mert lehet úgy mesélni ezekről, de hát nem úgy mesélik ezeket). még egy hét, minden percet számol.

amúgy péntek este megsúgták nekik az emeltek eredményét - nagy meglepetés nem volt. (4 emeltje van, mind 5, 78-88-90-92%).

a bioszbizottság (és a matek is) rossz volt: hülyeségeket kérdeztek, nem segítettek, nem mutattak minimális érzelmet sem. a másik bizottságokról ugyanott (másnap) meg jókat meséltek. úgyhogy inkább nem mondom, mit üzenek nekik. egyúttal amúgy egy esetben fogok rájuk (és a bioszírásbeli összeállítójára) haragudni - ha nem veszik fel pár pont híján az egyetemre. oda ugyanis ez számít. sehol máshol nem.

de hadd magyarázzam. nem a mostani felvételi számít. az, hogy esetleg a jövő tanévben pihen, mást csinál, nekem nem fájna, sőt. ezzel szemben most tudtam meg, hogy a felvételi pontozás nagyon aranyos. mert jövőre - bár bármennyit javíthat plusz pénzért új érettségi letételével - csak az érettségi százalékból számolt érettségi pont lesz más, az idei érettségi értéke lesz a tanulmányi pontként számolva. szóval ezen nem javíthat. vagyis, ami most bekerül a bizibe, hiába írja felül egy ugyanilyen, csak mondjuk jobb százalékérték, a tanulmányi pontrészt mégiscsak az idei adja.

jövő szerda reggel magyar és töri. és utána már csak az átadó, meg pénteken a bankett. 

érik 3

és akkor kiderültek az írásbelik eredményei - elképesztő százalékai lettek, egyelőre mind az ötös tartományban van.

persze egyes esetekben a százalék is számít - ezekre most gyúr. a legnagyobb nyomasztás a német emelt volt (91%), melyet előtte megsaccolni sem tudott, és teljesen lemondott róla (nyehh), erre meg. úgyhogy megy a heti három németóra, kidolgozott szóbeli tételek, meg a matektételek magolása, és azt mondta, a hétvégén a biosz is jön. péntek - szombat - hétfő, ezek az emeltes napjai.

a bugyor folytatása

ama törölt időpont után persze a következőre már úgy mentem, hogy összeszedve, meg okosan, meg mindenmindegy. csodásan asszertív tanácsot is kaptam a klausztrofóbiám említésekor ("csukja be a szemét, az szokott segíteni"). persze segített is a jótanács (ha magam nem csuktam volna be magamtól).

annyi kiderült, hogy kibírható, még úgy is, hogy csak úgy rángatnak szó nélkül a csőben, itt-ott kicsit megtépik a branült ezzel, rá se rántsak. majd morcos arccal kiküldenek, majd lesz valamikor valami.

ezt követően a legjobb orvosság volt elfeledni az egészet, végigballagtatni, -érettségiztetni, megbécseztetni magunk/magam a követő hetekben, eeszték felé sem nézve. és persze kihevertem, majd múlt hétfőn megnéztem a leletet, és csütörtökre már oda is battyogtam az ambulanciára. és tök nyugodt voltam, főleg azt gondolván, ha olyanok lesznek, mint eddig, hát szépen kikérem magamnak, és fölállok és távozok. erre kifogtam egy rezidens nőt, aki nő volt, bemutatkozott, elmondta, mit fog(unk) csinálni, végigmagyarázott mindent, és időpontot időzített főorvosi konzultációra tegnapra. elképzelhetetlenül más volt, mint bárki korábban.

tegnapelőtt éjjel fizikailag estem szét (valami gyulladás ugrott elő bennem), így éhkoppon szédelegtem végig a tegnapi vizit 3 óráját. de ez is meglepően normális volt. azt hiszem, próbál megnyerni a rendszer, hogy bízzak benne, nem vitás. (persze nem megy még ez, kéne egy-két lapátnyi biztatás azért!) meg hát lesz műtét, július elején. 

na, csak ide apdételem, addig idegesítettem magam a június elején, hogy megkértem a rendszert, tegyen át augusztusra. és akkor lőn. aug.10. az új időpont. 

érik 2

csak a napló kedvéért - a(z emelt) németet nem nagyon értékelte, mondván csak legyen meg a szint. és miután nem az eredményvárás embere, azt is szépen szkippelte, azaz nem akarta megnézni az eredményességet a hétfői megoldások között. :) közben visszatért a némettanárkájához, akivel kb. ugyanazt csinálja, mint az angoltanárkájával tette (meg ahogy a suliban működött 11. osztály végéig), hogy ott az órán odafigyel, megjegyez, csinál, aztán legközelebb az óra előtti órákban hajlandó szalmaszálakat keresztbe tenni az ügy érdekében. ami amúgy kb. működik, csak én értékelem kétesélyes taktikának. szerintem ugyanis bizonyos dolgokat a rengeteg önálló ismétlés mélyít el, főleg egy nyelv tanulása esetében. de persze azért szurkolok, hogy most ide ez is elég legyen.

mert ugye volt még múlt kedden az emelt biosz. melyről egyértelműen megállapították nálam okosabbak (fb csoportokban lesiolvasóként írom), hogy amúgy tömény szemétség volt. van ugye a tananyag, amit mondjuk ki, szar könyvekből és jegyzetekből tanulnak (kb. 2000 oldalnyi jegyzetet körmölt le az elmúlt 2 évben a tárgyból). aztán van az emelt érettségi anyaga, ami a határtalan csillagos égig kér vissza MINDENT IS, mindegy, melyik irányba menve akarod vagy nem akarod majd használni azt (orvosi, állatorvosi, ökológiai, biológusi, pszichológusi irányok - hát...). szóval nehéz, de ha ügyes vagy, és végigértél a tananyagban, és milliószámra oldottad meg a korábbi emelt érettségis feladatsorokat, lehet rutinod és tudásod a jóra (80+%-kal írta meg a faktos témazárókat). és akkor jön egy elmebeteg, aki úgy érzi, hát akkor idén jöjjenek inkább az oktv 2. fordulós feladatok* szarul átírva. 32 oldal volt a 4 órányi vizsga írott és képes anyaga. ránézve is 1 órányi olvasás-értelmezéssel lehetett nekiindulni. félrekérdezett (vagy a javítási útmutató félreválaszolta), bonyolította, tett bele pár csavart, hogy mindenképpen lassan menjen. és ezt csak én mondom. abból, amit láttam és látok. most pl. egy hete nem tanul bioszt, szerinte úgyis mindegy.

engem ebben az egész érettségiben ez az egy zavar, a jegyeket leszarom. hogy úgy jön ki, hogy nem érzi, kompetens volt, hogy tudja (mert tudja) a bioszt, meg a többit. merthogy "szórni kell", meg versenyvizsga, ezért hát nem ad ki előre konkrétumokat (a mindent alaposan apróbetűig és begyakorolva tudni kell nem konkrét, a cél megjelölése nélkül különösen), de kizárólag azt vizsgálja, mit NEM tudsz.

ehhez képest nyugati egyetemek felvételijén portfóliót várnak, az adott tantárgyhoz/témához való elkötelezett hozzáállásodat, motivációdat, terveidet. nagyon haragszom, mondtam már?

az összeomlott oktatási rendszert én ebben a mímelésben is látom, a lexikák 19. századi erőltetését, a rugalmatlan nehezítéseket, a VÉGTELEN mennyiségű fejbe tuszkolandó tananyagot.

persze, persze, minden vizsgán szépen, jó jeggyel át fog menni, várhatóan fel is veszik, de azért az élmény ott marad.

*azok a feladatok nagyon viccesen egyetemi anyagot kérnek számon, kicsi csavarral, hogy sima alapos tananyagi felkészüléssel még ne tudd megoldani.